Az ivókutak és ivócsapok összehasonlítása során azonban néhány dolgot érdemes végiggondolni gazdaságosság és élelmiszerbiztonsági szempontból is. Valóban az ivócsap telepítése, amennyiben a tűzcsap rendelkezésre áll, akkor az olcsóbb. Ugyanakkor a tűzcsap fém testét a nap erősen felmelegíti, normál esetben a tűzcsap belsejében nincs víz, így az ivócsap felszerelése előtt, alapos fertőtlenítésre van szükség. A tűzcsaptest felmelegedése jelentheti azt, hogy az ivócsapból a használó forró, ivásra alkalmatlan hőmérsékletű vizet kap, ahhoz, hogy inni tudjon, több liternyi vizet kell kiengednie, ez pedig viszonylag hosszú ideig tarthat, figyelembe véve az iváshoz szükséges vízátfolyási tényezőt és a víz elfolyatása természetesen nem környezetbarát tevékenység és nem is gazdaságos. Van még egy fontos figyelembe veendő tényező, az ivócsapokat viszonylag ritkán használják, tehát a tűzcsap belsejében kialakulhat egy viszonylag nagy mennyiségű pangó víz, a pangó víz, és ha a vízhőmérséklet 35-45 C⁰ tartományba esik, ez egy igen veszélyes szituáció. A 35-45 C⁰ az a hőmérséklet tartomány amely a legionella baktérium elszaporodásának optimális hőmérséklete, még egy fontos adat 20 C⁰ alatt nem szaporodik, de túlélnek. Szóval csak óvatosan.
Az ivókutak esetében egészen más a helyzet, mert az ivókút burkolat és a vizet az ivókút csaptelephez vezető flexibilis cső között, típustól függően elég nagy légrés van, amely már önmagában egyfajta szigetelést jelent. Ugyanakkor a flexibilis csőben kevés víz van és az is hőszigetelt. A megfelelő konstrukcióból adódóan a szomjazó járókelő, turista viszonylag könnyen hozzájuthat egy elfogadható hőmérsékletű, egészséges ivóvízhez, megtöltheti kulacsát. A nagy forróságban sem kell sok vizet kiengednie, így az ivókutak alkalmazása a szükségességén túl, gazdaságos és környezetbarát.
